Állatkertben mamáékkal

Nemrég nálunk voltak mamáék látogatóban és a már régóta tervezett közös látogatás az állatkertbe így végre sikeredett, az idő is jó volt hozzá, nagyon szupi kirándulás volt, 4 órát töltöttünk ott, kismókus kidőlt utána persze.

Beszéljenek a képek a történésekről, sokmindent láttunk:

Anya nagy napja

Ideje most már írni róla, több mint egy hónap telt el, de mivel még én is biztos akartam lenni benne, hogy tényleg minden rendben, eddig még nem tettem.

Szóval 2013. június 13, Budapest, Bécsi út. Sok szívdobogás, izgulás, némi várakozás, majd az események felpörögnek, beöltözés, befekvés. Ki tudja, mennyi idő, fogalmam sincs, de megtörtént, kész.

Anya lézeres látásjavító szemműtéten esett át. Ez nagyon nagy dolog az én életemben. A közeli környezetem tudja, hogy már tini korom óta szemüveges, vagyis kontaktlencsés voltam. Jó 10 éve nem nagyon változott már, és az első részletes vizsgálat alapján is alkalmas voltam a műtétre. 

Az egész onnan jött most hirtelen, mert annyira nem volt tervezett, hogy majdnem 1 éve folyamatosan visszatérő problémám volt már a lencsével, egyre kevésbé bírta a szemem, egyre több pihenő kellett neki, majd az egyik doktornő feltette a varázskérdést: Miért nem műttetti meg a szemét?!".

Így elég hamar a klinikán kötöttem ki, majd másfél hét múlva időpont a műtétre, apával döntöttünk, megcsinálom. És eddig azt kell mondjam, hogy bár sok izgalommal járt, nekem, mert kissé hipohonder típus vagyok, de igenis megérte. Eddig minden teljesen rendben, szépen gyógyul, ez nagyon modern eljárás volt, semmi fájdalom, némi kellemetlenség pár napig, meg még gyakran kell a műkönny most is, de olyanokat látok, és olyan élesen, amit eddig soha. Mostanra tényleg kitisztult nagyon a kép, csudi jó!!! Nagyon élvezem. Tegnap is épp az áruház tetején jártam az irodánál (persze munka ügyben.:)), elrévedtem a távolba a hegyekre, gyönyörű volt, és éles. Nagggggyon klassz!!!!

Ha bárki aki olvas ezen gondolkozik és megteheti, IntraLasik, ez a tuti!!! :)

Még van azért két kontroll vizsgálat, 2 hónaposan és majd fél évesen. Remélem továbbra is minden így marad. Napszemüveg még kötelező napsütésben, meg némi felhőnél is, mégha lehet furán is néznek rám, én inkább akkor is hordom, tutira megyek. :)

És a legjobb, hogy azóta többekről is kiderült a környezetemben, hogy már megvolt, vagy épp nemrég voltak ők is műtéten. Ma már nem is olyan elérhetetlen ez, de az ember életén hatalmasat könnyít!!

Nincs kínlódás a szemüveggel, folyamatos törölgetés, mert a gyermek folyton összetaperolja, vagy pici arcát nyomja hozzá. Vagy épp szegény fejébe áll a szemüveg sarka, vagy majd' leveri, stb. Ezt az érzi át, aki szintén ezzel küzd, vagy küzdött.

De ez már a múltté, remélem vagy 30 évre, amikor majd az unokáink kis arcától lesz megint maszatos a szemüveg! ;)

Fejlődés, szokások

Történtek változások az elmúlt időkben. Mind biztos nem jut most egyszerre eszembe, ha kell, kihagy a memóriám.

Az egyik elsőre mókásnak tűnik kívülről, de azért azon vagyunk, hogy erről hamar leszoktatjuk, kis főnökasszony ugyanis rászokott, hogy ha valami nem tetszik, csípőre tett kézzel, mély felháborodással osztja az észt vagy fejezi ki kérését, és nem a "varázsszavakat" használva. Mindezt az oviban is. Óvónéni vicceskedett is vele múltkor, mikor szegényem pillanatok alatt kidőlt az oviban, lázasan, miután még reggel bevittem, hogy fura is volt, hogy még nem tette aznap csípőre a kezét. 

Szóval nevelünk ezerrel, hogy ezt nem így kell és szépen kérni illik, de egyenlőre úgy tűnik, el múlt az a szokás viszonylag hamar, legalábbis a napokban nem csinálta már.

Viszont az elképzelései hihetetlen határozottak, annyira tudja néha, mit akar és nagyon-nagyon nehéz eltéríteni. Viszont az tetszik, hogy ha olyanról van szó, amit el tudok neki magyarázni és megérti, hogy ez miért jó vagy nem jó, vagy mi van, ha nem úgy van, akkor végül megérti, elfogadja és egyetért. Ilyenkor olyan cuki és okos, meg tudnám enni. Oviban is mondták, hogy az érzelmi intelligenciája nagyon nagy, ezt ki is tudja használni, így vigyázni is kell vele. De mindig elámulok, milyen értelmes, pontosan megjegyez dolgokat, vagy visszakérdez, megerősítést vár, hogy ugye ezt mondtad?

Van néha olyan pillanat, amikor nagyon jól és az ő világában mélyebb dolgokról is el tudunk beszélgetni, ezeket a perceket nagyon szeretem, olyan meghitt. Azért mivel folyton mozgásban van, ebből kevés van. 

Apa elég sokat volt az utóbbi időben távol sajnos munka miatt, sokat voltunk kettesben, ezért érzem azt most rajta, hogy én vagyok az életében a tuti biztos pont, amire támaszkodik. A napokban volt, hogy egész nap a nyomomban volt, legalábbis a közelemben, vagy mindig jött, mászott az ölembe, ölelgetett, el sem akart engedni. Csak csimpaszkodik és mondja, hogy "Anyaaa". Édesem, meg tudnám zabálni. Nehéz mondjuk így bármilyen értelmes munkát végezni, cipelem magammal végig a házon. ;)

És előbbinek az is eredménye lett, hogy amit én mondok, számára az a "szent", még apával szemben is. Ezen én is meglepődtem. Ha véletlen valami volt, amire apa kicsit mást mondott, akkor hallom, már mondja, hogy nem, az nem úgy van, anya nem ezt mondta. Ugye Anya?! Nem biztos, hogy ez jó most, de amíg Apával nem mondunk egymásnak nagyon ellen, nagy baj nem lehet. És nekem nagyon oda kell figyelnem, mit mondok neki egyben. :)

Számol, magyarul húszig már, németül mikor meddig. 10 után többnyire a 15 jön. :) És mindent megszámol, folyamatosan. Nem tudom, ez más gyerekeknél is így van-e, de továbbra is mindent sorba rak, majd megszámol, vagy a dolgokat a könyvekben, vagy bármit. Matekos lesz, úgy tűnik. :)

Szerencsére nagyon szeret "olvasni", este megvan a kötelező adag, mennyit kell olvasni, még ha már alig lát is, még kérne.Ismerkedünk a betűkkel, egy időben nagyon rá volt állva, most inkább a számokra ment át, de azért néha betűzünk is kicsit. 

Ahogy nő, persze kicsit kevesebbet alszik már, sőt az oviban elég keveset alszik, ahogy mondták nemrég nekem, meg is lepődtem, de sajna biztos a nagyobbak, akik már nem alszanak, felverik, ő meg kis kíváncsi fáncsi és felkel. De máskor meg mondták, hogy néha ugyan nehezen alszik el, de aztán hagyják még aludni, mikor már kezdődik az uzsi.

Ah igen, és az öltözködés. Már nagyon sok mindent le és fel tud venni, de persze itthon egy kis lusta zsák és nem mozdulna. Néha meg kikéri magának, majd ő egyedül. Ja bocsánat. :) Aztán jön, hogy nem sikerült egészen. Ez még alakul. Ugyanez a wc-re menéssel. Menjek, aztán hagyjam majd ő. Nehéz eligazodni rajta. :)

És nagylány, leginkább lány. Válogatunk, mi lányos, mi nem, néha már ő mondja, mit venne fel, melyik bugyi, zokni, póló. Amikor az jó, lehet úgy, néha azért kicsit vitába kell vele szállni, hogy az időjáráshoz azért megfelelő legyen a szerelés. :)

A kis képzeletbeli barát

Egy ideje van velünk még valaki. Fogalmam sincs honnan jött, miért éppen ő, de Noémi legújabb, leginkább képzelt barátja (legalábbis abból gondolom ezt, hogy én nem látom. :)) PISTIKE. Pistike biciklizni jön velünk, fel ül mögé. Vagy külön mocit kap, Noémi meg bicón. Néha ott van ő is, sokszor meg nem. Aranyos kisfiú, nincs vele sok gond, úgy látom.

Ha többet megtudok Pistikéről, majd jelentem. :)

2013 június - búcsúztató az oviban

És a mostani tanév utolsó eseménye volt a héten az oviban, elbúcsúztattuk a nagyokat, akik iskolába mennek ősszel, mivel még egy hétig lesz rendes csoport, aztán nyári üzemmód lesz, mert csak összevont csoportok lesznek. Ezt persze én mai napig nem tudom megérteni és nehezen fogadom el, mert nem hiszem, hogy az óvónéniknek ennyi sok hét szabadságuk van az évben, főleg, hogy aztán még 5 hétre be is zárnak, ez meg a pláne az egészben. 

És persze Noémi nyilván végig járni fog a szünetig is, merthogy sem nagytesó, aki miatt bárki is itthon tudna egyébként lenni egész nyáron, ez a kifogás is hülyeség szerintem, sem kistesó, hogy amúgy is itthon lennék. A többi anyuka is nagyrészt azért tartja otthon a nagyobbat ilyenkor, hogy azért ne legyen ilyen közös csoportban, de ha nem lenne, ők is ugyanígy hordanák az oviban továbbra is. Szóval ez az egész kifogás, hogy mert nyáron kevés gyerek van szerintem ma már nem igazán működik jól, inkább generálja azt, hogy otthon tartják egy részét. 

Na de visszatérve a témára, volt ovis ballagás, tütékkel, mindenféle ballagó, kisgyerekes csokrokkal, köszönetnyilvánítás az óvónéninek, dadus néninek, sok eszem-iszom, amit vittünk, de abból bőven. 

Beszélgetés néhány anyukával, de másokkal nem nagyon tudsz szóba elegyedni itt sem, mint akikkel egyébként, még az óvó néninek is nagyon meg vannak a kontaktjai, sajnos ez eléggé látszik, és hát páran panaszkodnak is erre, hogy nem mindenkivel áll le beszélgetni, válogat. Azért én nem panaszkodom, velem szokott váltani pár szót, már amikor egyáltalán találkozunk a mi időbeosztásunkkal.

Ősszel meg majd várjuk az új kis lurkókat a csoportba, ha jól számoltam, 7-en mennek majd el, ennyien érkeznek is majd újak, ha csak nem emelik jobban a létszámot a kötelező ovi miatt, ha életbe lép.

2013 - gyereknap

A sűrű program folytatódott, eljött május utolsó vasárnapja, gyereknap. Nézegettük a programokat, végül az idő engedte és kimentünk a Népligetbe, ahogy kerékpáros családi gyereknap volt. Vittük a kis futóbicót mi is, már egész ügyes vele. Itt még csak épp rakosgatta a lábait, ma meg már azt csinálta, hogy jobban meghajtotta, és felemelte a két lábát, rövid ideig egyensúlyozott. Nagyon ügyes, mint egy rendes biciklin, nagyon meglepett. :)

Ezt követően pedig ahogy lenni szokott, az oviban is megtartották a gyereknapot a következő héten, bár rizikós volt, hogy elúszik az esővel, de végül kisebb helyen a betonon elől, de sikerült megtartani. Nem volt nagy dolog, egy nagy ugrálóvár, amire először Noémit befizettem, mert bizonygatta, hogy ő bizony Rékával együtt majd fel fog menni, aztán leült az alján és ott maradt, így kijöttünk és visszaadták a jelképes árát. Egészen a végén aztán még egyszer nekifutott, akkor már sikerült felmásznia, párszor lejött, de akkorát dobott rajta a vége, hogy más élvezi, Noémi inkább megszeppent és köszönte, elég is volt :) Így fél árat kaptunk megint vissza. :)

Tetkót persze kellett csináltatni, zsákbacica, eszem-iszom, horgászás, ügyességi pálya, a többit mind kipróbáltuk. Egyedül a vattacukrot nem engedtem és nem is értem, ma még miért kell ilyet behozni egy ovis rendezvényre, minket a hideg is kirázott tőle és szerencsére Noémi sem nagyon nyavalygott érte. És sajnos elég sokan vették, de miért nem lehet egy kis egészséges dolgot hozni ilyenkor, na mindegy.

Ez is megvolt, mentünk haza.

Türelmetlenke

Végre ő jött

A pillangő, fejjel lefelé, lényeg, hogy ő lássa jól. :)

2013 május - ovis kirándulás

Több nekifutás után végül csak sikerült összehozni, hogy kirándulni menjünk a csoporttal. A szervezők az Emese parkot találták, ahol volt szervezett program és szabadidő is.

Időre vártak, egy másik ovis csoport is jött, de jól volt szervezve, nem voltunk egymásnak útban. Azért a mai kényelmes szülők világát mutatta, hogy a csapat fele saját autóval jött, és még csak nem is az ovihoz 8-ra, hanem csak 10-re Szigethalomra a helyszínre, sőt volt aki még később ért csak oda. Pedig, ahogy a másik fele, vagy inkább kisebbsége mégis úgy döntöttünk, és a legkisebbekkel, hogy bizony a kirándulás buszozással jár és ez is a része, így mi felültünk a Volánra és bejárva a fél vidéket, de végül odaértünk majd 1 óra alatt átszállással. :) A gyerekek élvezték, ettük egymás kekszeit, ropijait, és mert a kis barátnők is jöttek, jó buli volt. :)

Gyülekező az oviban, Réka barátnéval és apukájával, Tomival.

Irénke néninek nagyon örültek.

Már úton is vagyunk.

Először egy lovagló, ijász bemutatót kaptunk, utána bementünk a lovagterembe nézelődni, majd mi gyertyaöntésre és utána csónakázásra mehettünk a kialakított kis kanyargós tóban. Végül még kipróbáltuk az íjászatot és volt némi szabadidő megnézni az állatokat, játszani, és indulás megint a buszhoz. 

A lovaglós bácsi okos lovacskájával. Még meg is hajolt a végén, márhogy a ló is.

A főnökasszony megtalálta a helyét. :)

A nagy lovagterem, Mucit még nem nagyon kötötte le, alig bírtam szemmel tartani néha, úgy rohangált ide-oda.

Megéheztünk

Hamm-hamm

Csak óvatosan, eléggé rángatott Kismanó, igyekeztem nem beleesni vele. :)

Szépségünk <3 br="">

Kifelé is kijutottunk egészben

 Hogy is kell ezt csinálni?

Most húzd meg!

Hanna barátnővel

Ott készültek a gyertyák

A mi közös alkotásunk

Mókázás Rékával

A kirándulás végére persze minden gyerkőc kidőlt, az első buszon még vigadtak, a másodikon sorban ájultak be és végül a vállamon aludva szálltunk le, de persze azonnal kinyílt a szeme ekkor és már szaladt is. Nem is értem. :)

Jó kis nap volt, én is rendesen elfáradtam.